A szupermarketek polcán található extra szűz olívaolajak több mint fele csak nevében az, mivel a nagy márkák többsége nem valódi extra szűz olajat tesz az üvegekbe. 

A torinói ügyészség szerint legalább hét vállalat címkéi tüntetnek fel hamis információt, a vámhatóság laboratóriuma pedig bebizonyította, hogy 20 vállalat közül 9 sima olajat árult extra szűz néven.

Ma már csak a megszállott kistermelők készítenek kemény munkával kiváló minőségű extra szűz olajat.

• Nem mindegy, hogyan és mikor szüretelnek.
• A bogyót szüretelés után azonnal a présbe kell vinni, máskülönben megrohad és penészedni kezd.
• Az olívaolajat hidegen sajtolják, vagyis a présben a hőmérséklet nem emelkedhet 28 fok fölé, mert a magas hő hatására kiválnak az értékes alkotóelemek és velük az aroma is.

30-40 fokon is készítenek olajat, ugyanis minél magasabb hőmérsékleten préselik, annál több olajat nyernek ki. De akkor odavész az aroma és az antioxidánsok nagy része is. A legtöbb termelőt ez azonban nem érdekli, csak a mennyiség. Nagyon sok a csaló, akiknek az a céljuk, hogy minél több olajat préseljenek ki adott mennyiségű gyümölcsből.

A világon rohamosan nő az „extra szűz” olívaolaj fogyasztása.

Tóth Gusztáv, az igazioliva.hu egyik tulajdonosa úgy számol, akkora mennyiségű olívaolajat adnak el a világban, amennyit nem lehet megtermelni a Földön.

A nagy cégeknek nincs olajfaültetvényük, hanem felvásárolják az olajat. Ha kevés az olívaolaj a piacon, akkor más növényi olajokkal keverik, és ráírják az üvegre: az Európai Unióból származó olívaolajak keveréke.

A forgalmazó nem felelős semmiért, mert ő bizonylattal veszi át a szállítmányt, azon pedig az áll, hogy extra szűz. A hamisításért aztán egy-két termelőt büntetnek meg, ha egyáltalán kiderül.

A csalásban mindenki benne van.

Tom Mueller amerikai író Extra Virginity, azaz Extra szüzesség című könyve világos képet fest az olívaolaj-piac mögött megbúvó piszkos üzletekről. Beszámol arról az 1981-es spanyolországi esetről is, amikor közel 20 ezer embert mérgeztek meg. Az olívaolajba kevert repceolajat egy erősen mérgező vegyülettel íztelenítették és szagtalanították, majd ezt az elegyet adták el olívaolajként. Csaknem nyolcszáz ember halt meg, több ezren szenvedtek maradandó idegrendszeri károsodást.

A Tom Muellernek nyilatkozó szakértők szerint az olajcsalás gyakran abból áll, hogy alacsony minőségű, növényi olajat ízesítenek és színesítenek vegyi eljárásokkal, aztán olasz zászlót és Vezúvot ábrázoló címkéket ragasztanak a palackokra mindenféle képzeletbeli olajtermelők nevével és „100% olasz” felirattal.

A fejlettebb csalások, mint például Domenico Ribattié (Ribattit 1993-ban ítélték el cége vegyészeivel együtt, amikor kiderült, hogy mogyoróolajból állítottak elő „extra szűz” olajat), általában high tech laboratóriumokban zajlanak, ahol különféle növényi olajokat (mogyoró, napraforgó, repce) dolgoznak fel és keverik össze igazi extra szűz olíva olajjal.

Az egyik népszerű technika az enyhe illattalanítás, amikor az olcsó lampantét, azaz lámpaolajat (ami az olívaolaj-préselés végterméke) megfosztják a kellemetlen ízétől és illatától, miközben az olajat akár 60 Celsius-fokra is felhevítik.

A megnevezés megváltoztatásával már komoly anyagi haszonhoz juthat a vállalkozó, mert a magasabb minőségkategóriájú (pl. extra szűz) olívaolaj jóval magasabb áron értékesíthető, mint a kevésbé preferált, alacsonyabb kategóriájú változata, mint pl. az olívapogácsa-olaj.

Miért értékesebb az extra szűz?

Az olíva több száz polifenol, azaz antioxidáns vegyületet tartalmaz más vitaminok mellett, amelyek kémiai hatás vagy hevítés következtében azonnal távoznak az olajból. Ez az, ami megmagyarázza az extra szűz olaj titokzatos gyulladáscsökkentő hatását, és ami a mediterrán diétát a szív- és érrendszeri megbetegedések és néhány rákfajta megelőzésében igen hatékony módszerré tette.

Leonardo Marseglia, akit az olasz olívaolaj császárának neveznek, a Muellernek beszélt arról, hogy szerinte a piacon lévő extra szűz olívaolajok 90 százaléka rendkívül rossz minőségű.

Bár ebben jelentős szerepe volt neki is, hiszen 2010-ben öt társával együtt letartóztatták, miután kiderült, hogy 1998–2004 között cége, a Casa Olearia 17 000 tonna tunéziai és török olajat importált olasz vámtisztviselők segítségével, 22 millió eurónyi vámot megspórolva. Az európai törvények lehetővé teszik az unión kívüli országoknak, hogy feldolgozás céljából vámmentesen szállítsanak be olajat.

A szállítmányt a Casa Olearia laboratóriumában dolgozták fel, összekeverték más növényi olajokkal, és olasz extra szűz olívaolajként adták el az Egyesült Államokban.

Olaszországban egy új törvény, a Legge Mugiello lett volna hivatott megakadályozni a hamisításokat, de az 1700–9500 eurós büntetés nem tartja vissza a csalókat. Legutóbb december elején foglaltak le egy Afrikából származó, de már olasz extra szűz olívaolajként címkézett szállítmányt. A szálak megint a Marseglia-csoporthoz köthető Monopoli nevű céghez vezettek.

Mueller mégis lát valami változást. Abban, hogy néhány fogyasztó már nem bízik vakon abban, ami a címkéken áll, sőt, tudják, hogy a címkék nem is próbálnak meg a gondos fogyasztó minden kérdésére választ adni.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében itt olvasható:

http://vs.hu/gazdasag/osszes/igy-megy-a-nagy-olivaolaj-atveres-0124#!s0

Szóval nem csak a kókuszolaj körül vannak etikátlan csúsztatások.

A fogyasztók és a gyártók nagy többsége ár érzékeny.
A gyártó minél nagyobb hasznot akar bármi áron, és ehhez meg is tesz minden tőle telhetőt.
A fogyasztó minél olcsóbb terméket akar, de neki van választási lehetősége.

Dönthet.
Kétes eredetűt olcsón?
Megbízható, visszakövethető minőséget, való igaz, drágábban.

A legtöbb esetben a kókuszolaj és egyéb más kókusz termékek címkéjén sem található tájékoztató a termék eredetét, minőségét és előállítás módját illetően.
A javaslat az, hogy ettől függetlenül mindenki, aki használ kókuszból készült táplálékokat törekedjen arra, hogy a legmegbízhatóbb helyről vásároljon és próbáljon a termékről több információt megtudni.
Erről többet itt olvashat:
www.biokokusz.hu